Hello, Adri vagyok

Hello mindenkinek, örülök hogy benéztél 🙂 szerettem volna megosztani a sztorim

Adri vagyok, Ácson egy Kisalföldi településen nőttem fel, gimit Győrbe végeztem el.

Már gyerekkorom óta vonzódtam a kalandokhoz, egyet tudtam de azt biztosan, hogy utazni akarok minél többet. Mindig is rengeteget álmodoztam, nem volt ez máshogy a sori gyári diák munka közbe sem.
Akkor még fogalmam sem volt, hogy hátizsákkal és kevés pénzzel is lehet utazni, akkoriba számomra az utazás kelléke a bőrönd és az egyetlen szálláslehetőség hotel volt.
Folyamatosan azon törtem a fejem, hogy tudnék annyi pénzt gyűjteni hogy ez teljesülhessen.
Mivel nem voltam különösen képzett, így félig meddig esélytelen volt, hogy magyar fizetésből ez sikerülhet. Így jött az a gondolat, hogy elhagyom az országot az álmaim érdekében.
2016-ban végleg kiköltöztem egy német kisvárosba, ahol szó szerint új életet kezdtem.
Nagyon szerettem volna egy olyan szakmát tanulni, amivel valamire vihetem Németországba és még szívesen csinálom. Így hát minden erőmmel a némettanuláson voltam.
Először étterembe voltam kisegítő majd gyárba sori munkás. (A monoton munka közbe mehetett az álmodozás)
Aztán másfél év múlva újra ott ültem az iskolapadban az akkoriban még elég rossz némettudással, és elkezdtem az “Ausbildungot” (Kiképzés)
Közben megismerkedtem német diákokkal, akik mesélték hogy hátizsákkal utaznak és hostelbe szállnak meg, mert nincs sok pénzük, hát mondom az tök jó hír mert most hogy gyakorlatra járok én sem vagyok túl jól anyagilag amióta elkezdtem az Ausbildungot és csak gyakszi pénzt kapok.
Nagyon megörültem ennek a hírnek és rögtön elkezdtem keresgélni az interneten, hátizsák, úticél, hostel.
Első utam vonattal délnyugat Európa volt.
Utána viszont nem volt megállás a következő évben, amint meghallottam, hogy az adóvisszatérítésből komoly összeget lehet visszatéríteni, éltem a lehetőséggel és megvettem a jegyem Szingapúrba.
Így bevezetésként délkelet-ázsiába egy Szingapúr-Malaysia utat terveztem 23 nap szabadságot sikerült kikönyörögni a gyakszin.
Akkor ott Malaysiába egy “lakatlan” szigeteken, rájöttem hogy nem akarok egy évig arra várni hogy alig egy hónapot utazhassak, hanem csak utazni akarok! Az a sziget megváltoztatta az akkori terveim.
Már csak végezni akartam a sulival és útra kelni…
Azóta a német kisvárost lecseréltem a nyitott és szabad felfogású Berlinre.
Ma 2023-at írunk hosszú volt az út, de itt vagyok a célnál. November végén indulok. Hogy hova pontosan nem tudom, hogy mivel azt se. Életembe először nem kell tervezni. Mert az igazi kaland itt kezödik amikor nem tervezünk el mindent.
Szabad vagyok. 10 évnyi álmodozás után az álmaimat élem.